Nagyon jól sikerültek a koncertek hármasban, de mi tudtuk, hogy ennél is jobbak lehetünk, így nagyon örültünk, hogy Tamás decemberben visszaköltözött Magyarországra - mivel még mindig nem mentünk ki utána. A szokásos karácsonyi Kispál PeCsás koncerten már újra négyen együtt játszottunk. A turné ebben az összeállításban folytatódott egészen 2004 májusáig, amikoris sor került az utolsó magyarországi koncertünkre Kaposváron. (A sors tudja mit csinál…) A közbeeső időben már szinte semmi mással nem foglalkoztunk, mint a kiköltözéssel. Írtuk az emaileket a helyeknek, hogy legyenek koncertjeink, menedzsmenteknek, ügynökségeknek, hogy ne ott kezdjük nulláról, kiadóknak, hogy hátha még dolgoznunk sem kell elkezdeni, hanem egyből belecsöppenünk a tutiba… Sok pozitív visszajelzést kaptunk a rEvolution-ra, de konkrét ajánlatokat nem - kivéve a a koncerthelyszíneket, mert mire kiértünk már három letisztázott időpontunk volt híres helyeken.

Visszakanyarodva magára a lemezre: azt hallani fogjátok, hogy nem a slágergyár dolgozott. Utólag azt hiszem fontos volt ez a periódus az életemben, csak nem zeneileg… Nem azt mondom, hogy tévút, vagy ilyesmi, de nem egészen erre akartam menni, csak erre sodródtam. Valami különlegeset akartam, ami nem hasonlít semmihez, de mégis rock-alapú. Attis az érdekes hangzásokat erőltette nagyon, amihez nekem annyira nem volt érzékem, tulajdonképpen mindigis "egyszál-gitáros" zenét írtam azt hiszem… Itt megpróbáltunk groove-okat es egyéb elektronikus dolgokat belerakni az alapvetően is elég bonyolult képletekbe, így azt hiszem kissé eklektikus lett néhol a dolog. Viszont az összes közül ezt hallgatom meg a legszívesebben, mert sokadszorra is érdekes az egész. Ez Attis produceri képességeit dícséri.

Ebben az időben kezdtem el foglalkozni komolyabban különböző titkos tanításokkal, amelyekhez nehéz hozzáférni. Elég érdekesek ezek, ma már alap-tézisként vérré vált bennem ezek nagy része. Tudom, ez így kissé hermetikusan hangzik, de a szövegek nagyrészéből kiderül, hogy itt a teremtéstörténetre, vallásokra, emberi létre, tehát az alapkérdések összességére gondolok - mondjuk úgy - metafizikai szinten is. A lemez címe is ezért az, ami. Nem evolution, hanem visszafelé: noitulove, mert éppen ezt gondolom, hogy az emberiség visszafejlődik, korcsosul. A darwini evolúció-elméletben sem hiszek, sokkal inkább egyfajta teremtésben. Ehhez pedig csak hozzátesz a pici "r" betű, mert akkor még hittem abban, hogy a mi életünkben is lesz még egy olyan forradalom - a fejekben -, ami nyilvánvalóvá teszi azt, hogy mivégre születik az ember a világra, mi a célja a létezésnek. A forradalomban még ma is hiszek, abban már kevésbé, hogy mi - ma élő emberek - a részesei lehetnénk ennek.

A dalok így aztán nem túl vidámak - mint azt már említettem - a fenti és a Csak játék leírásánál részletezett okokból (a zenekar kilátástalan helyzete, stb.) -, viszont annál inkább van bennük abból a dühből, ami a Dream Your Life-nál csak a Silver Blade-re volt jellemző. Nagyon akartam már azt a forradalmat, mert meggyőződésemmé vált, hogy van egy globalizációs nyomás rajtunk, ami arra törekszik, hogy olyan fogyasztói társadalmat hozzon létre, ami tulajdonképpen birkák - vagy ha úgy tetszik rabszolgák - gyülekezete, önálló akarat, agy és érzelem nélkül. Szerencsére manapság ez már nem annyira tabu-téma, rengeteg társadalom-kritikai írás foglalkozik vele, sőt a sajtóban is rendszeresen előkerül ilyen-olyan előjellel, de természetesen mindenkinek magának kell megtalálni az igazságot, vagy inkább az utat, amin haladni szeretne és a módszert, amivel kiszűrheti a negatív hatásokat.

Azért írtam ennyi unalmas maszlagot erről, mert a keletkezés körülményeit már bemutattam a Csak játék-nál, hiszen teljesen egyidőben zajlott a rEvolution és a "magyar lemez" (mi csak így hívtuk) elkészítése.

Langyosabb vizekre evezve: eljött tehát a május és csatlakoztunk az EU-hoz. Erre az időre már mindent előre elkészítettünk. Sokszorosítottuk az új lemezt, borítót nyomattunk, hogy szép legyen, voltak már lebeszélt koncertjeink, megszerveztük a kiköltözést busszal, mindennel együtt. Két héttel a tervezett indulás előtt megkeresett emailben egy Urbán Dániel nevű srác, aki azt állította, hogy nagyon tetszik neki a Csak játék, és noha eddig egy elektronikus zenében működő művésznek volt a menedzsere, szívesen segítene nekünk, de csak külföldön, mert a magyarországi dolgok nem érdeklik. Nagyon jól hangzott…, de a sok negatív menedzser-tapasztalat után nem nagyon bíztunk az önjelölt menedzserekben. Emlékszem, hogy felhívtam Attist, aki egy véleményen volt velem, miszerint "egy próbát megér, találkozzunk vele…" Pár nappal később Budapesten találkoztunk, ahol elmeséltük, hogy min vagyunk keresztül, és ne raboljuk egymás idejét, ha csak komolytalan próbálkozásról van szó. Erre ő elmesélte, hogy ő min van keresztül és mi se raboljuk az övét. Csak annyit mondtunk, hogy két hét múlva indulunk Londonba és senki sem állíthat meg minket, minden le van már zsírozva. Ennek láthatóan nagyon örült és biztosított minket, hogy mindent megtesz azért, hogy befussunk kint, mert ha valaki, akkor mi méltóak vagyunk rá. Odaadtuk a "friss" rEvolutiont, ami végleg meggyőzte, hogy van miért kimennünk. Innentől kezdve 2009-ig együtt dolgoztunk a zenekarért.

Eredetileg a csatlakozás napján akartunk indulni, de a fuvaros csaj - aki vitte volna a zenekart - balesetet szenvedett pár nappal korábban, így átgondoltuk, hogy vajon ő-e a mi emberünk. Pár napon belül sikerült két mohácsi fickót találnunk, akik viszonylag olcsón vállalták az egész zenekar, plusz az egész hóbelevanc kiköltöztetését. Így történt, hogy nagyjából egy héttel a szabad munkaerőáramlás megindulása után egy kisbuszban nyomorogva Tottenhamben tölthettük az első londoni éjszakánkat. Előrelátóan foglaltunk ugyan szállást, de sajnos azt mégis kiadták előlünk, aztán volt egy kis mizéria azzal is, hogy nem volt munkánk, így nem értették, hogy miből akarjuk fizetni az albérletet. Hiába virítottuk a Fontokat, csak nagy nehezen állt rá egy iráni bevándorló arra, hogy kiadja a lakását nekünk. (Később kiderült, hogy valószínűleg azért volt ilyen bizakodó, mert a legjobb barátja Szegeden járt egyetemre, és sokat mesélt neki Magyarországról, meg a magyar emberekről - hogy mennyire jó fejek… Egyszer el is jött bemutatni nekünk, beszélgettünk is vele egy kicsit.) Megszeretett minket, na...

A kezdeti nehézségek után kicsit felengedve jártuk a környéket, meg a belvárost, és vártuk hétről-hétre, hogy jöjjön az első koncert, ahol majd "beüt a deal"! Ez nagyjából három héttel a megérkezésünk után történt - illetve nem történt semmi… Legalábbis semmi említésreméltó. Nem játszottunk jól három hét kihagyás után, és a kinti zenei világ is teljesen más volt, mint amit mi itthonról a médián keresztül elképzeltünk. Ott akkoriban jött vissza az új punkos vonal (Libertines, Razorlight, stb.), ami az undergroundból készült éppen overgrounddá válni, olyan egyszerű dalokkal, mint a szög. Mi a rEvolutionnel éppen szembe mentünk ezzel, de ott, akkor ez nem esett le rögtön. Az első jeleket akkor éreztük meg, amikor újdonsült menedzserünk ellátogatott a potenciális kiadókhoz, de mindenhol az egyszerűséget hiányolták az amúgy "furfangos kompozíciók"-ból. Ekkor azonban még bíztunk abban, hogy lesz egy olyan kiadó, amelyik bevállal egy ilyen "barokkos" produkciót is a többi mellé. A nagykiadók, amikor megtudták, hogy a Magyar Universal "tulajdona" vagyunk, vagy rögvest nem-mel válaszoltak (hiszen ez azt jelentette, hogy nekik ki kell vásárolni minket tőlük), vagy - az Universal közeli cégek - örültek, hogy nem egyedül kell vállalni a kiadás kockázatait és felvették a kapcsolatot a magyar céggel, ami természetesen minimum 10, de inkább 100 millió Fontért szándékozott eladni minket (csak túlzok, de nagyjából ugyanilyen irreális számokról volt szó…).

A várt szerződés tehát késett és nekünk igencsak fogytán volt a pénzünk… El kellett mennünk melózni. Augusztusra mindenkinek sikerült elhelyezkednie, így aztán a helyzet nagyjából stabilizálódott. Közben jöttek a nem várt hírek itthonról: a Naptánc-ból készült klip - melyet pár héttel a kiköltözés előtt forgattak nekünk minimál költségvetésből - bekúszott a Viva első 10-ébe. Örültünk neki, de nagyobb hatással nem volt ránk, mert sokkal nagyobb léptékben gondolkodtunk, nem beszélve arról, hogy az egy öt évvel azelőtti dal volt és három londoni hónap után pontosan látszott, hogy az mennyire elavult zene, ha a rEvolution is nehezen veszi az akadályt. Aztán jöttek az újabb koncertek, újabb sikeresnek nem mondható tárgyalások és egyre inkább fogyott ki a szufla a zenekarból. Mivel egy lakásban laktunk, kiélesedtek a viták is a sikertelenség következtében. Mindenki érezte, hogy váltani kell.