A frissen elkészült Blondsongs lemezt kiküldtük kedvenc előadóink kiadóihoz - ez persze még az email előtti korszak - de választ sehonnan sem kaptunk. Bizonyára a magyar kritikák hatására azt gondoltuk, hogy az ének bizonytalansága lehet az ok, ami miatt válaszra sem méltatnak minket, így elgondolkodtunk az énekesi posztot illetően. A magyar kritikák egyébként - az éneket leszámítva - nagyon pozitívak voltak, mindenhol a naprakészséget emlegették, de mi csak a problémák azonnali megoldását kerestük. Időközben Farek is elkerült Kaposvárról Budapestre egyetemre, így nehezen oldotta meg a hazajárást, aminek következményeképpen én énekeltem a próbák többségén. Ezt tetézte csak az, hogy az új dalok már nélküle születtek, amelyek egyre inkább eltávolodtak az ő ízlésétől, végül az ezekből fakadó súrlódások oda vezettek, hogy október végére már csak négyen maradtunk.

Ekkor még nem volt vége a létszám csökkenésnek… Abban az időben még kötelező katonai szolgálatot kellett teljesíteni minden magyar férfinak, amit minden hozzánk hasonló próbált valahogy eltussolni. Legrosszabb esetben - ha az allergia nem jött be (vagy nekem az "öngyilkosságra való hajlam") - ez a polgári szolgálatot jelentette. Így lett Attis is, Kisáki is polgári szolgálatos. Hali inkább a rövidebb igazi katonai szolgálatot választotta, így ő is elkerült Kaposvárról. A forgatókönyv itt sem különbözött: meg kellett válnunk tőle.

Időközben a próbákon kezdett kialakulni egy egyszerűbb zenei világ, egyszerűbb dalokkal. Rengeteget próbáltunk. Azt hiszem minden nap, de legalább ötször egy héten. 1999 tavaszára tényleg jó zenekar lettünk. Ebben az időben rengeteg tehetségkutatón vettünk részt, melyeken mindenhol nagyon az elején végeztünk. Szokásos probléma volt a magyar szövegek hiánya, így volt, hogy csak ezért nem nyertünk. Persze mi ezen csak nevettünk, miközben magunkban elküldtünk mindenkit melegebb égtájakra, mert tudtuk, hogy tényleg jók lehetünk és vártuk, hogy valamelyik kiadó Angliából bedobja a több ezer Fontos ajánlatát. Idealisták voltunk… Ez volt az első év, hogy a fontosabb fesztiválokon játszhattunk, a jó szakmai kritikáknak köszönhetően. Év végére kialakult a következő demónk anyaga. Ez volt a Dream Your Life. Ezúttal nem akartunk annyi pénzt rááldozni a felvételekre, így decemberben a kaposvári Heaven Stúdióban kezdtük el a dobokat felvenni Horváth Gábor tulaj segítségével. Időközben sokat fejlődött a felvételi technológia, és megjelentek a hordozható HD-Recorder-ek. Kisáki tesója - Zságer Balu - egy dalversenyen megnyert egy ilyen szerkezetet a Garderobe-bal, amit rendelkezésünkre bocsátott, ezen készítettük el ezt a demót. 2000 kora tavaszán küldtük be a zenei újságoknak itthon és a kiadóknak külföldön. Kintről - mai fejjel - természetesen nem érkezett visszajelzés, itthonról viszont annál több kritika. Többségében pozitív, de többen párhuzamot vontak köztünk és az Oasis között, amit mi kissé negatívnak tartottunk, lévén, hogy semelyikünk sem szerette az Oasist. A párhuzam miatt azonban rájöttünk, hogy talán ki is lehetne ezt használni, így fordultunk a magyar kiadókhoz. Erre azért volt szükség, mert úgy gondolkodtunk, hogyha itthon bekerülünk egy kiadó alá, akkor talán az majd ki tud minket juttatni Angliába, hisz eddigre világos lett, hogy a kiküldött demóink valószínűleg a levelesládákból rögtön a kukákba kerültek.

A magyar kiadózás nagyon sokat ígérően kezdődött. Minden nagyobb cég behívott minket beszélgetésre, mert jónak tartották az anyagot. Én közben végig azon voltam, hogy vegyünk be még valakit gitárosnak, mert a trió annyira nem kényelmes nekem, miközben éneklek, nem tudok figyelni a gitárra és viszont. Hirdetést adtunk fel egy rockzenei magazinban, amire többen is jelentkeztek. Két dalt kellett megtanulniuk próbára és persze leutazni Kaposvárra ezért. A második jelölt volt Faragó Tamás (Huszár) Ceglédről. Ő mindannyiunknak tetszett, nem is kerestünk tovább, miután meghallgattuk. A nyári fesztiválokat már vele játszottuk és vele kezdődött a lemezes korszak is.

Három fontosabb tehetségkutató vezetett a későbbi lemezhez. Az első a székesfehérvári Jump! volt. Jó sok sztorit lehetne írni róla, de ezt majd akkor, ha öregek leszünk. Itt elég annyi, hogy ezen ismerkedtünk meg a PolyGram kiadó művészeti vezetőjével, akinek sikerült egy demót adni. A döntő Budapesten volt, ahol már ismerősként beszéltünk a lehetőségekről, és ajánlott egy következő tehetségkutatót, ahová magyar szövegeket kért, mivel csak így tudja eladni a zenekart. Ezt a tehetségkutatót maga a PolyGram szervezte, mi pedig magyar szövegekkel készültünk erre az alkalomra, hiszen már "tudtuk", hogy hol hibádzott eddig a magyar áttörés. A szövegeket a Blondsongs borító-fotóját készítő Klencsár Gábor költő barátunk írta a Laugh At The Sun-ra (Naptánc), Be Fine-ra (Hosszú éj) és a Cry For Me-re (Szorítsd!). Természetesen bejutottunk itt is a döntőbe, ahol azonban előttünk két - általunk csak "egyetemista funky"-nak nevezett zenét játszó - zenekar diadalmaskodott. A kérdésünkre, hogy "na, de miért?" csak annyi volt a válasz, hogy "látjátok, hogy mekkora a közönségük…" És valóban… az a pár rajongó egyemberként üvöltötte a refrént: Tequilaaaa!!!

A kiadó nem kockáztatott… Nem mondom, hogy nem csodálkoztunk! De nem voltunk letörve, mert utána azonnal megkeresett minket például Hozsó a Kozmixból, a Warner egy embere és az EMI művészeti vezetője, hogy adjunk anyagot, aztán üljünk le beszélni. Ezeket sem részletezném itt, túl rövidre kéne vágni a szaftos sztorikat, elég annyi, hogy végül kiderült, hogy mindenki másban "hisz". A hozzáértőbb zenei vezetők olyan angol zenekarokhoz akarták, hogy hasonlítsunk jobban, amiket ők szerettek, mert "az eladható", a nem hozzáértők meg csak szimplán azt akarták például, hogy a refréneken kívül reppeljek… Van ilyen… A tehetségkutató másnapján viszont telefont kaptam a PolyGram művészeti igazgatójától, hogy menjünk be azonnal az irodába, mert előszerződést akarnak velünk kötni, mert azért nekik nagyon tetszett a műsor. Így is történt. Délután ötre Pesten voltunk, és alá is írtuk. Következmény? Az még jó ideig nem volt.

Aztán 2000-2001 telén megrendezték a Pepsi Sztárcsinálót. Rock kategóriában indultunk… Na ezt végre meg is nyertük. Az első díj: lemezszerződés a PolyGramnál, a Pepsi szponzorálásával. Biztosak voltunk benne, hogy vége a szopásnak!