Az újrakezdés huszárosra sikerült. Egymás után érkeztek a meghívások fesztiválokra, rádió- és TV-műsorokba. Olyan enrgiák szabadultak fel végre újra, mint 1998-ban. Tényleges újrakezdés volt ez. Nagyon jó kritikákat kapott a kislemezbemutató koncertünk is, melyet Dani egy Death Disco keretén belül szervezett meg a Corvin tetőn. Nem sokkal ezek után meghívást kaptunk az MR2 Akusztik műsorába is, amit ezennel meg is hallgathattok.

Három vendéget hívtunk meg az estére: Brodmann Tomit - aki már többször közreműködött korábban is Puzzle felvételeken, még Londonban is - Beck Zolit a 30Y-ból és Zságer Balázst a Zagar-ból. Mindhárom úriember nagyon régi barátunk, nem sokat kellett unszolni őket, hogy jöjjenek, nagyon jófejek voltak, mind azt mondták: "ha nincs koncert, megyek!" Szerencsére egyiküknek sem volt. Tomival többször is próbáltunk, mert népi-zenekarának épp nem voltak elfoglaltságai ekkor, Baluval egyszer próbáltunk, egy nappal előtte. Lejött a próbahelyünkre és hatalmas "masterjam" lett a vége. Kb. mindennel foglalkoztunk, csak nem a számokkal. Tamás dobolt, én zongoráztam, a többiek meg csak röhögtek, videóztak, tolták a stroboszkópot, mert az volt a koncepció, hogy különféle zenéket raknak be nekünk mp3-ról, és mi arra imitáljuk a játékot. Tamás, mint Razorlight-dobos, én mint Paul McCartney érvényesültem a legjobban. Zolival a koncert napján találkoztunk, Pécsről utazott fel, aztán koncert után ment is vissza. A beállás után-alatt összedobtuk a Felhő-t, amit erre az alkalomra választottunk és gondosan begyakoroltuk a próbáinkon, nehogy rontsuk a 30Y hírnevét.

A vendégek nélküli próbák is nagyon viccesek voltak. Végig ment a baromkodás az akusztikus átdolgozások miatt. Volt egy olyan pont, ahol már mindenből "truck-country"-t akartunk csinálni, valószínűleg részben az elfogyasztott borok hatására. Az lett volna a Fonográf-Puzzle. Végül csak két számot csináltunk country-ra, mert azok voltak a legviccesebbek. Érdekes, hogy koncert után többen is állították, hogy azok voltak a legfrankóbb számok. Biztos azért, mert annyira hülyére vettük őket. Többen azt is ajánlották, hogy ilyennek kéne lennie a Puzzle-nak! Na az már kicsit sok lett volna a jóból.

Koncert után letudtunk két nagyszerűre sikeredett interjút és elmentünk egy laza levezetésre - amint azt a végén be is mondom -, ott megbeszéltük a világ folyását és mondhatom, hogy méltó befejezése volt az estének! Nagyjából minden zenész barátunk ott volt, aki számít, csak nagyon kevesen utasították vissza az oly kedves invitálást. Ha jól emlékszem mi, a Supersonic és Walrus tagjai bírtuk a legtovább: zárásig.

Még azon a héten hivatalosak voltunk az anyag keverésére, mert kiharcoltuk, hogy ne ők egyedül csinálják ezt meg helyettünk. Rendesek voltak, megengedték, hogy Fecó meg én belekotnyeleskedjünk mindenbe. Négy órát kaptunk az egészre, de végül nyolc lett belőle, amiért nagyon hálásak voltunk, mert mindent összevetve elég jóra sikerült a hangszínezés. Nyáron adták le az MR2 Akusztik műsorában ezt a felvételt, amin jó sokat röhögtünk és bosszankodtunk is egyszerre. Ennek oka az, hogy egy kedves női hang nagyjából minden szám után bemondta, hogy "MR2 Akusztik… A színpadon a PASO!" Már azt sem értettük, hogy ezt hogyan téveszthették össze az említett zenekarral, de akkor már rendesen csóváltuk a fejünk, amikor a műsor ismétlésében is ugyanezt a változatot adták le, holott szóltunk, hogy egy számot sem játszottunk tőlük, és a vendégeink sem ők voltak. Na ennyit a "szakmá"-ról.

Amit itt le lehet tölteni, az az én masterelésem, mert úgy éreztem, hogy lehet ez jobb annál, mint amit leadtak. Ki is szedtem a bemondónő hangját, remélem nem sértődnek meg miatta. Majd ha le akarják szedetni velem ezt az albumot - mivel a hangfelvétel a Magyar Rádió tulajdona - akkor a "hitelrontás"-ra fogok hivatkozni és ennek fejében kérem, hogy hadd hagyhassuk fenn, hiszen pénzt nem veszünk el tőlük - mivel a letöltés ingyenes,- valamint a rádióadás itthoni felvétele… Persze ettől még jó minőségű...

A koncerten egyébként három dallal többet játszottunk, közöttük két olyat, amelyet még nem ismerhettetek, és az Áldást. Sajnáltuk, hogy ki kellett hagyni őket - főleg az Áldást, hiszen ez volt az aktuális kislemezünk -, de vagy bűnrosszul játszottuk őket, vagy valami felvételi hiba következtében maradtak ki. Azért így is maradt pár olyan dal, ami eddig egyik lemezen sem volt hallható - és nem is lesz - valamint olyanok is akadnak, amelyek ezen visszatekintéssel válhattak csak ismertté előttetek, és nem utolsósorban olyanok is, melyek a következő lemezünkön fognak szerepelni "rendes" hangszerelésben.